Vadfarm

Vaddisznó kondánk egy kanból, 2 kocából és a már nálunk született szaporulatból áll. A kondán belül szigorú rangsor alakul ki, már szoptatás ideje alatt is. Ez nálunk is jól megfigyelhető. Főként szürkületben és éjszaka aktívak, a nappalt általában a sűrű, bokros területen töltik. Mindenevő, azaz növényi és állati eredetű táplálékot is fogyaszt. Jellemző táplálkozási viselkedése a turkálás. A táplálék megszerzésében fejlett szemfogát, az agyarát is használja. Fő tápláléka a tölgy és bükk makkja, emellett gyökereket, gombákat, férgeket, puhatestűeket, rovarokat és dögöket is fogyaszt. Rájár a mezőgazdasági terményekre, kukoricára, gabonafélékre. A párzási időszak /búgás/október közepén kezdődik, és decemberig elhúzódhat. Nyomai könnyen felismerhetők, mivel a fattyúkörmök tiszta nyomot hagynak. A vaddisznó ok nélkül nem támad, de kicsinyeit védve, agresszív viselkedést mutat.

Dámszarvas csapatunk két bikája, barátságos természetével kivívta a látogatók kedvencei címet. A velük élő tehenek kissé tartózkodóbbak, de ha nyugodtan közeledünk hozzájuk, őket is lehet kézből etetni.

A dámvad a 130000 évvel ezelőtti utolsó eljegesedési periódusig őshonos volt a Kárpát-medence erdeiben, azután azonban kihalt. A rómaiak, illetve később a vadászatáért lelkesedő földesurak telepítették be újra, s számuk gyorsan növekedett. A dámvad kedvező feltételekre lelt Magyarországon. Napjainkra az összefüggő hegyvidéki erdőket kivéve szinte mindenhol előfordul.

Hosszúra nyúlt, lapátszerű agancsa jelentősen különbözik minden más szarvasétól. Szőrzetének színe nyáron rozsdabarna, fehér foltokkal, télen pedig sötétebb színű, a foltok pedig majdnem teljesen eltűnnek. Növényevő, kérődző állat. Legszívesebben erdei fák és cserjék lombját, rügyeit-hajtásait, egyszikű és kétszikű növények leveleit, szárait és virágát fogyasztja. Szívesen fogyasztja a szőlőt és minden más gyümölcsöt.

Ivarilag elkülönült csoportokban élnek, viszont a hímeknél októberre a bikacsapatok felbomlanak és megkezdődik a barcogás. Felkeresik a hagyományos barcogó helyeket, ahol elkészítik a barcogóteknőjüket, és ebben tartózkodnak. A barcogóhely körül tartózkodó tehenek közül, az éppen üzekedők egyenként keresik fel a kiválasztott bikát, elsőként az ünők, majd az öregebb tehenek.

A gímszarvas az egyik legnagyobb szarvasféle, növényevő kérődző állat. Fő tápláléka a fás szárú növények leveles hajtásai, rügyei, valamint kétszikű növények és fűfélék. Sokféle termesztett növényt is kedvel, gabonaféléket, pillangós takarmányokat, gyümölcsöket, lédús takarmányokat, répaféléket. Szívesen fogyasztja a fák magtermését, elsősorban a tölgymakkot.

Európa legnagyobb részét benépesíti. Tisztásokkal és rétekkel tarkított lombos- és elegyes erdők lakója.

Csoportos életmódot folytat, a rudli magja az anyacsalád. A csapatot mindig egy ereje teljében lévő középkorú borjas tehén vezeti, mely a csapata rangelső egyede, a vezértehén. A csoport tagja egymással vetélkedve döntik el a csoporton belüli helyüket. A bikák impozáns agancsot viselnek, melyet minden évben elhullajtanak, majd újat növesztenek.

A gímszarvas szőrzete télen szürkésbarna, nyáron vörhenyesbarna.

A párzási időszak szeptemberben és október elején van. Az üzekedés időszakában az erdőkben messze hangzik a szarvasbőgés. A szaporodási időszak kezdete előtt, a bikáknál jelentős testtömeg-növekedés figyelhető meg.

Muflon csapatunkat egy kos, két anyajuh és két bárány alkotja.

Eredeti, tiszta vérű, vad muflonállomány csak Szardínián és Korzikán él. A muflont Európa sok részére vadászati célból telepítették be. Hazánkban több vadaskertbe és erdőterületre betelepítették. Magyarországon ma szigetszerűen megtalálható több középhegységünkben. Legnagyobb állományuk az Északi- és a Dunántúli-középhegységben, valamint a Budai hegyvidéken található.

A nőstények úgy bégetnek, mint a házi juh, míg a kosok ritkán adnak ki hangot. Akárcsak a többi vadjuh, ők is szívesen tömörülnek nyájba, melyet mindig egy idősebb nőstény vezet.

A kosok téli bundájára jellemző a mindkét oldalukon látható nyeregfolt, mely a has azonos színű részétől egy sötétebb csíkkal különül el. A nyak szőrzete télen erőteljesen sörénnyé fejlődik. A kosok szőre nyáron vörösesbarna.

Szívesen fogyaszt magasabb rosttartalmú, viszonylag nehezebben emészthető növényi részeket, ezért olyan területeken is jól megél, ahol a szarvas és az őz kevéssé találja meg táplálékát.

A csigaszerűen csavarodó szarva nem csontból van, mint a szarvasfélék agancsa, hanem szaruképződmény, mint pl. az emberi haj vagy köröm.